Bezséljünk a káros szenvedélyekről , előzzük meg közös erővel hogy kialakuljanak !

A gyerekek egyre korábban ismerik meg a különböző drogokat, de ha mi, szülők is korán kezdünk beszélgetni erről, nagyobb eséllyel kerülhetjük el.

Sok minden befolyásolja, hogy mit gondol egy gyerek az őt körülvevő kísértésekről, kihívásokról a szelet csokitól kezdve akár a drogokig. A szülő sokat tehet azért, hogy a lehető legjobban felkészítse, és bármily meglepő, a megelőzés a szülő és a gyerek között kialakuló bizalmi viszonnyal és a meghitt beszélgetésekkel kezdődik. Hogyan és mikortól érdemes szóba hozni a témát?

Dohányzás mint káros szenvedély a leggyakrabban használt pszicho - aktív drog a nikotin, mely cigarettában, szivarban, pipadohányban található kémiai anyag, ezek elszívásakor kerül a szervezetbe. A cigaretta legfontosabb összetevői a nikotin mellett a kátrány és a szénmonoxid (CO), de emellett még mintegy 4000 féle anyag kerül a szervezetbe. Folyamatos használat mellett egyre növekvő mennyiség használata jelentkezik.  A dohányzás erős testi és lelki függőséget alakít ki. Az elvonási tünetek nagyon hamar  jelentkeznek. Elvonási tünetek közé tartoznak: rossz közérzet, szorongás, depresszió, ingerlékenység, nyugtalanság, idegesség, düh, a koncentrálás nehézsége, csökkent szívműködés, az étvágy fokozódása, hízás, az emésztőrendszer zavara.  A dohányzás függőséget kialakító hatása többek között abban jelentkezik, hogy a cigaretta elszívása megszünteti az elvonási tüneteket.

A dohányzás veszélyei: - a dohányzás rákos megbetegedésekhez vezethet (tüdőrák, felső légutak daganatos megbetegedései), de hozzájárulhat egyéb tüdőbetegségek kialakulásához is - a dohányzás jelentős veszélyt jelent a különböző szív- és érrendszeri betegségek szempontjából (szívinfarktus, érszűkület, agyvérzés, stb.) - a dohányzás hozzájárulhat a gyomor és a bélrendszer fekélyes betegségeinek a kialakulásához - a dohányzásnak szerepe lehet a nemi hormonok szabályozásának zavaraiban - fontos tudni, hogy az aktív dohányzás mellett a passzív dohányzás, azaz más dohányfüstjének a belélegzése is veszélyes. Nagyon ritka az alkalmi dohányos, a dohányzás szinte minden esetben függőséget jelent. 

Néhány tanács, hogyan beszéljünk a gyermekünkkel  a káros szenvedélyekről

1. Beszélgessünk!

A kisbabákhoz folyton beszélnek a szülők. Aztán idővel egyre kevesebbet, és mire kamasz lesz a gyerek, egyre kevesebbet bezsélnek egymással. Pedig a legjobb „drogprevenciós technika” maga a beszélgetés. Ha a gyerek biztonságban érzi magát va szülővel, és mer, tud, akar kérdezni tőle, akkor jó eséllyel azt is elmondja, ha igazán bajban van. A bizalom egyik alapja az, ha a gyerekkel folytatott valódi beszélgetések már az óvodáskorban elkezdődnek, és azon túl is megmaradnak. Tehát: beszélgessünk a gyerekekkel! A lehető legtovább, a lehető legtöbb mindenről.

2. Mutassunk példát!

A szülő által nyújtott minta alapvető fontosságú a gyerekek számára. Ahogy a szülő  gondolkodik az alkoholról, kábítószerekről, dohányzásról, az nagyban befolyásolja a gyerekek viszonyulását, gondolkodását is.

3. Tanítsuk meg nemet mondani!

Engedjük a gyereknek, hogy nemet mondjon! Nehéz elvárni egy gyerektől, hogy tizenévesen egy csábító helyzetben is sikerüljön nemet mondania, ha soha korábban nem szerzett tapasztalatokat arról, hogyan kell visszautasítania valamit úgy, hogy közben biztonságban marad.

4. Nézzünk szembe magunkkal!

Mielőtt amiatt kezdenénk izgulni, hogyan fogjunk hozzá a drogokról való beszédhez a  gyerekekkel, először gondoljuk végig, miért érzzük ezt a kérdést fontosnak, vannak-e személyes élményeimk, tapasztalataink, amelyek fokozzák az aggodalmainkat. Adott esetben egy higgadt kívülállóval való beszélgetés sokat segíthet abban, hogy el tudjuk választani a saját félelmeinket (ami a te történeted) a gyereket fenyegető reális veszélyektől (az ő történetétől).

5. Nem kell mindig gyógyszer!

Ha a gyerek megbetegszik, és a fájdalmát, rossz közérzetét gyógyszerekkel gyóogyitjuk, tompítjuk, beszéljümk neki arról, hogy mit és miért kapja ezeket, és hogyan hatnak a gyógyszerek. Beszélgethetünk arról, hogy olyan „gyógymódok”, mint például a figyelemelterelés vagy a gyógypuszi, miért használnak. Segítsünk a gyerekünknek abban, hogy a kisebb fájdalmakat vagy kényelmetlen, rossz érzéseket magától legyőzhesse, így megtapasztalja, hogy külső segítség nélkül is képes egy kellemetlen helyzetből kikerülni.

6. Ne fussunk el a téma elől!

Ha adódik egy lehetőség arra, hogy a drogokról beszéljünk a gyerekünkel, akkor azt ragadjuk meg! Ha olyan filmet vagy más műsort néztek, ahol a szereplők alkoholt fogyasztanak, cigiznek, netán más függőséggel találkoztok, akkor beszéljünk erről  vele. Hagyjuk, hogy a gyererk  irányítsa a társalgást, és bármikor befejezhesse, ha azt szeretné.

Maradjunk nyugodtak, és olyan szavakat használjunk, amit a gyerek is megért. Nem kell túlmagyarázni semmit. Inkább tényszerűen mondjuk el, hogyan hat a drog az emberekre, milyen hosszú távú hatásai vannak . Egy 5-6 éves, a téma iránt érdeklődő gyerekkel például megnézhetünk egy kisfilmet, és utána beszélgethetünk róla.

Fogalmazzunk egyszerűen és világosan. Például teljesen rendben van, ha azt ilyen kategorikusan kimondjuk: „Nem akarom, hogy kábítószert használj, mert… (veszélyes, függőséget okoz, megváltoztat téged, stb…)”

7. Ne ítélkezzünk!

Ha a gyerek olyan helyzetbe kerül, hogy lát vagy hall valamit a droggal kapcsolatban, ami miatt kérdések merülnek fel benne, akkor beszéljünk vele! Fontos, hogy ne ítélkezzünk, legyünk nyitottak és beszélgetés legyen  őszinte.

8. Valljuk be, hogy …

Ha esetleg a szülő is kipróbált korábban valamilyen függőséget okozó szert , akkor erről is beszélhet gyermekével. Elmondhatja neki hogy: „Én is kipróbáltam, mert néhány barátom is megtette, és én közéjük akartam tartozni. De később rájöttem, hogy nem érdemes csupán azért ilyen dolgokat csinálni, hogy elfogadjanak. Éreztél már te is hasonlót? Tényleg csak olyan dolgokat csinálj, amiket magadtól is megtennél, és nem csak mások kedvéért teszel”.

9. Ne hazudjunk!

Soha ne hazudjunk! Ne találunkj ki rémtörténeteket, amikkel megpróbáljuk megriasztani a gyereket.

10. Hallgassuk meg a gyerekeket!

Ne csak beszélni akarjunk a gyerekekkel. Hallgassuk is meg őket! Sose feledjük, hogy ha mi beszélünk, csak azt tudjuk meg, hogy mi van a saját fejünkben. Ahhoz, hogy azt is megtudjuk, mi van az övében, neki is meg kell szólalnia. Az is lehet, hogy nem akar erről azonnal beszélni, inkább csak később. Előfordulhat, hogy nemcsak egyszer fogtok erről beszélni, hanem többször is. Minél jobban sikerült a beszélgetés, annál nagyobb az esélye, hogy máskor is előjön ez a téma, úgyhogy érdemes utánaolvasni az újabb drogoknak , valamint tisztában lenni a függőség és az alkalmi használat közötti különbségekkel, az egyes kábítószerek hatásaival.

Ne felejtsük el , hogy beszélgessünk minnél többet, hallgassuk meg gyermekeinket nagyon fogyelmesen !